Fordítás, Tolmácsolás

A német nyelvről tudjuk, hogy az indogermán nyelvcsalád egyik nyelve a többi germán nyelvekkel együtt. Az indogermán nyelvcsaládból az első hangeltolódással váltak ki a germán nyelvek, s ez a folyamat segítette elő az ősgermán nyelv kialakulását.

Az ófelnémet nyelv kialakulása a második hangeltolódásnak köszönhető, mely az 5-8 század közé tehető. Az ófelnémethez tartoznak a következő nyelvjárások: weser-rajnai germán, közép frank, keleti frank, alemán, elbai germán, bajor.

A közép-felnémet a későbbi századokban alakult ki, melyet a korai újfelnémet valamint a modern újfelnémet követett.

A szászok, angolok valamint a jüttök nyelve nem ment át a második hangeltolódáson, akárcsak az ó-alnémet vagy az ó-alfrank.

Az ó-alnémet és az ó-alfrank nyelvek továbbra is érintkezésben voltak a felnémet nyelvvel, így egy nyelvjárástömb alakult ki. A holland nyelv pl. az alfrank nyelvből alakult ki.

Az ófelnémet nyelv dialektus-csoport, melynek kialakulása Kr. u. 500-ra tehető. A hangeltolódás inkább a mássalhangzók rendszerét érinti. pl. modern német: das-ófelnémet: dat, ich-ik.  Az ófelnémet nyelvben négy főnévesetet különböztetünk meg. Az ófelnémetben több az erős ragozású ige, mint a mai német nyelvben, ugyanakkor gyenge ragozású igéje is volt, a névelőket is megkülönböztette egymástól.

A 9. századra tehető az első ófelnémet „németül” szó megjelenése.

A mai német nyelv, illetve az irodalmi német nyelv kialakulása hosszú folyamat, de elmondható, hogy a 18. századtól nem sok változáson ment keresztül, így nem kerül gondba egy minőségi német fordítást készítő fordító sem. 

A német nyelv az indogermán nyelvcsaládba tartozik.  Ezen belül is a nyugat-germán ágba.

Két fő csoportját különböztetjük meg egymástól: az egyik a felnémet, a másik a z alnémet. Mindkét csoport nyelvjárásokra bomlik. A felnémetet sok esetben összetévesztik a standard nyelvváltozattal, egy megbízható német fordító azonban ismeri a különbségeket.

Azok, akik a standard németet beszélik és használják, lenézik a német nyelvjárásokat, illetve azok használóit. A negatív hozzáállás ellenére a nyelvjárást használók igenis komolyan művelik nyelvüket: különböző kiadványokat jelentetnek meg nyelvjárásukon. A hagyományok őrzése fontos számukra.

Minden nyelv esetén a standard nyelv, vagyis az irodalmi nyelv az adott ország fővárosában beszélt nyelvjárásokból alakult ki. A német irodalmi nyelvvel más a helyzet: a közép és felnémet nyelvjárásokból alakult ki.

A közép-felnémet nyelv a 13. században komoly presztízzsel rendelkezett, ugyanis az udvari költészet nyelve volt. Azt szerették volna, ha ebből alakult volna ki az irodalmi nyelv. Viszont ebben a korszakban kevés volt az írástudó ember, és a költők igyekezete ellenére sem vált irodalmi nyelvvé. Az újfelnémet nyelv a középkor végén illetve az újkor elején alakult ki.

A mai modern német irodalmi nyelv kialakulása a 17. század végére tehető, igaz, hogy a 18. században volt egy ún. betűhalmozás, melynek eltűnésével azóta szinte változatlan maradt a nyelv betűrendszere.

A német nyelvet közel 180 millióan értik a világon, illetve 80 millióan tanult nyelvként használják. Anyanyelvként közel 100 millióan beszélik.

Egy nyelv csak úgy abszolút értelemben nem nehezebb a másiknál. Miért is lenne nehezebb? Mi lenne benne nehezebb egy másik nyelvnél? Az, hogy egyik nyelv nehezebb a másiknál, mondjuk az angol a németnél, ez szakszerűtlen kijelentés, és ugyanakkor naiv.

Viszont mégis felvetődik a kérdés, hogy akkor egyesek miért mondják azt, hogy az angol könnyebb a német nyelvnél? Erre a választ úgy lehetne megközelíteni, hogy nem a nyelv az, mely nehéz, hanem bizonyos anyanyelven beszélők számára nehezebb elsajátítani a német nyelvet, mint az angolt. Ilyen különbségek valóban vannak, mert például az olasz anyanyelvűnek könnyebb elsajátítania a spanyol nyelvet, a cseh anyanyelvűnek az oroszt, a románnak a franciát. Hogy miért? Mert ezek a nyelvek egy nyelvcsaládba tartoznak, hasonlítanak bizonyos szinten egymásra, akár kiejtésben, akár nyelvtani szempontból. Persze ha azt vesszük, hogy egy kínainak könnyű vagy nehéz megtanulnia angolul, németül vagy spanyolul, akkor a válasz természetesen az, hogy nehezebb dolga van.

Viszont egy angol anyanyelvűnek könnyebb elsajátítania a francia nyelvet, mint a németet, mert történelmi és kulturális szempontból közelebb áll a két nyelv egymáshoz.

Az is nyilvánvaló, hogy aki azt mondja, hogy a német nyelv könnyebb, mint az angol, akkor nem az alapján teszi ezt a kijelentést, hogy a magyarhoz jobban hasonlít a német, mint az angol, hanem egy egyszerű szubjektív kijelentést tesz, melynek semmilyen tudományos alapja nincs. Bárki készíthet precíz német fordítást megfelelő mennyiségű tanulás után.

Második nyelvként általában az angolt választják az emberek arra gondolva, hogy az angollal, mint idegen nyelvvel elboldogulnak bármelyik országban. Ez így is van, hiszen a világon már 1-2 milliárdan értenek angolul. Egy másik szempont talán az, hogy azt „hallották”, hogy a német nyelv nehezebb az angolnál. Ez viszont már egy hozzá nem értő, naiv, szakszerűtlen kijelentés. Minden nyelvnek megvan a maga nehézsége nyelvtani vagy kiejtésbeli szempontból. Nem a nyelv nehéz, hanem azok számára nehezebb elsajátítani a német nyelvet, akiknek az anyanyelve nem ugyanabba a nyelvcsaládba tartozik, mint a német nyelv. Vagyis nem a germán nyelvcsaládba. Tehát a japán anyanyelvűnek bizonyára nehezebb a német nyelv, mint a hollandnak. Bár nem egy nyelvcsaládba tartozik a magyar és a német, egy magyar embernek valószínűleg könnyebb megtanulni a németet, mint például a cseh nyelvet. Gondban lehetünk, ha minőségi cseh fordításra van szükségünk, míg német fordítóból sokat találunk.

A németet,mint idegen nyelvet, illetve mint második nyelvet a világon megközelítőleg 130 millióan beszélik. Vagyis nemcsak az angol nyelvet érdemes elsajátítani, hanem a németet is. Ehhez két fontos dologra van szükség: egy jó nyelvtanárra, és persze német nyelvterületre. Minden idegen nyelv elsajátításának alapja a kommunikáció. Az illető idegen nyelven, mint a németen is megkell szólalni még akkor is, ha nyelvtani hibáktól hemzseg a mondatunk. Merni kell, nemcsak akarni, és akkor rövidebb idő alatt lesz elsajátítható az illető idegen nyelv, így a német is.

A német nyelv nyelvtanára is úgy érdemes gondolni, hogy az a szükséges „rossz”, mely hozzásegít elsajátítani az általunk valamilyen okból választott idegen nyelvet.

Sokan félnek a német nyelv tanulásától a főnevek előtti névelők miatt. Kiejtése fonetikus, akárcsak a magyar nyelvnek. A német anyanyelvűnek nehéz elfogadni ezeket a névelőket, hiszen vannak rá ugyan szabályok, de ugyanakkor nagyon sok a kivétel is. Erre csak az az egyetlen megoldás, hogy a szavakat a hozzájuk tartozó névelőkkel együtt kell megtanulni.

Ugyanakkor a német nyelvjárások sokasága is gondot okoz a nyelvet tanulónak. Igaz, hogy második nyelvként mindig az irodalmi, illetve a standard nyelvváltozatot tanuljuk, de amint német anyanyelvűekkel kerülünk kapcsolatba, hozzá kell szoknunk nyelvjárásukhoz, hanglejtésükhöz, beszédük gyorsaságához.

A német nyelv közel áll az angolhoz, ha megnézzük a két nyelv nyelvtörténetét, akkor igazolódik is feltevésünk. Vannak olyan nyelvek, amelyeket alapfokon nagyon könnyen el lehet sajátítani, viszont a választékos nyelvet már nehezebb megtanulni, ugyanakkor vannak olyan nyelvek is, amelyeket alapfokon nehéz elsajátítani, és a választékos kifejezés már nem okoz gondot. A német talán e két fajta közé sorolható. Nem is nehéz, de nem is könnyű elsajátítani. Sokkal nehezebb például a szlovák, aminek megértéséhez már képzett szlovák fordítóra lehet szükség. A németet könnyebben elsajátíthatjuk. A mindennapi nyelvhasználathoz legszükségesebb szavakkal kell kezdeni a tanulást.

Mint minden idegen nyelvet, a németet is akkor tudjuk a leggyorsabban elsajátítani, ha az adott nyelvkörnyezetben élünk. Így rááll a fülünk is a nyelvre, illetve ráérzünk a nyelvtani esetekre. Hozzászokunk a nyelvjáráshoz is, és így rövid idő alatt beszélhetjük magabiztosan második nyelvként. 

Amikor második nyelvet választ az ember, első gondolata az, hogy talán angolul kellene megtanulnia, hiszen az a világnyelv, bárhová is megy, elboldogul vele. Ennek van alapja, hiszen valóban így van. Illetve a másik ok az, hogy könnyebb, mint a német. Nos, ez valóban így lenne?

Meg lehet nézni az összes nyelvészeti szakkönyvet, és keresni azt a kifejezést, hogy könnyű vagy nehéz nyelv. Ezeket a címszókat bizonyára nem találjuk meg a szakkönyvekben, hiszen nyelvészeti szempontból nem létezik könnyű és nehéz nyelv. ez teljesen egyénfüggő, tudományosan nem lehet ilyesmit kijelenteni. Az egyénnek nehéz vagy könnyű egy nyelv. Idegenek szerint a magyar nyelv nehéz, és könnyű pl. az olasz. vagy nehéz a francia, de könnyű az orosz.

Egyik nyelv sem nehezebb a másiknál. Ami az ún. nehézséget vagy könnyűséget okozhatja az az, hogy ha az egyénnek a nyelve ugyanabba a nyelvcsaládba tartozik, akkor könnyebb lesz számára a kiejtés.

Nem a nyelvek nehezek, hanem a nyelvek nyelvtana lehet bonyolultabb. Ha valakinek az anyanyelve nem ragozó, mint például az angol, akkor persze, hogy nehezebb számára a német nyelv. Habár az angol és a német valaha egy nyelvcsaládba tartozott. A magyar nyelv is ragoz, a német is. A magyar nyelvnek is vannak névelői, a németnek is. Vagyis sok hasonlóság van a két nyelv között. Egy magyar anyanyelvű egyén talán azért sajátíthatja el könnyebben a német nyelvet, mint egy angol anyanyelvű, mert a magyarnak is és a németnek is fonetikus az ejtése, az írása. Ne feledjük, hogyha esetleg mégsem tudnánk elsajátítani egyik nyelvet sem a kívánt szinten, bármikor fordulhatunk fordítóirodákhoz, akik angolul, németül vagy franciául fordítanak, de akár tökéletes orosz vagy minőségi szlovák fordítást készítenek!

A középangol nyelv

Az angol nyelv ezen korszaka 1066-1500 közé tehető. Hódító Vilmosnak köszönhetően Anglia normann uralom alá került, a normannok pedig franciául beszéltek. Félő volt, hogy az angol nyelv teljesen el fog tűnni. Teljesen kiszorítani nem sikerült, ugyanis a vidéki emberek megőrizték a nyelvet.

A pestis járvány (1348) nagy pusztítást végzett, főként a városokban. A városi hivatalokban franciául beszélők dolgoztak, de a nagy elhalálozás miatt kénytelenek voltak angolul beszélő hivatalnokokat alkalmazni, így egyre kevesebben használták a francia nyelvet, teret hódított az angol. Viszont a francia nyelv hatásának köszönhetően egyre több latin kifejezés került a nyelvbe, hiszen a francia nyelv latin eredetű. Ennek köszönhetően az angolban több latin kifejezés található, mint óangol. Az 1500-as évek tájékán már egyáltalán nem beszélték a francia nyelvet Angliában.

A modern angol nyelv

1500-tól napjainkig beszélünk erről a korszakról. Már a korszak elejétől kisebb változásokkal a maihoz hasonló volt a nyelv. Ebben a korszakban alakult ki a helyesírás, a tegező illetve magázó forma, a bibliát is lefordították angolra. A nyelvtani szabályok idővel egyszerűbbé váltak, és a kialakult a mai angol nyelv.

Az amerikai angol nyelvet, amint neve is jelzi, Amerikában beszélik, az angol nyelv változata. Az angliai és amerikai angol között nem nagy ugyan a különbség, de vannak olyan eltérések, amelyek még az anyanyelvi angolokat is félrevezetik. Vagyis nem minden esetben értik egymás beszédét. Ezért is fontos, hogy jó minőségű angol fordítás és tolmácsolás esetén az illető tisztában legyen vele, hogy brit vagy amerikai angolt kell-e használnia.

Az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik az angol nyelv. A nyelv kialakulásának helye a Brit-szigetek, mely Anglia egyik legnagyobb szigete.  Itt eredetileg a kelták éltek, akiket Julius Caesar kiszorított, uralkodása idején, Walesbe valamint a skóciai hegyekbe.  A kelták itt rejtőzködtek egy darabig, de nem sokáig élhettek nyugalomban a rómaiak kivonulása után, mert az angelek, szászok valamint a jüttök kb. 450 táján újfent kiszorították őket a skót valamint a walesi hegyekbe, s egy részük az ír-szigetekre menekültek. Nyelvüket természetesen magukkal vitték, manapság is létezik a nyelv, igaz, hogy nagyon kevesen beszélik, de élő nyelvről van szó.

Az óangol nyelvről

Az óangol nyelvet 450-1066 közötti időszakra tehetjük, melyet angolszász nyelvnek is neveznek

(megszálló népek közül a két nagy törzsről kapta a nevét, az angolról és a szászról), viszont mivel a vikingek többször is betörtek, így dán valamint norvég szavak kerültek a nyelvbe. Nem sok különbség volt az akkori dán valamint angol nyelv között. Az akkori dán király Anglia északi részét is uralta, így nem csoda, ha a két nyelv közel került egymáshoz, illetve keveredett.  Eredetileg az angol nyelv is ragozott, de annak érdekében, hogy a dánok is megértsék az angolokat, kezdték elhagyni a ragokat. Ebből az következik, hogy valamikor az angol nyelv is agglutináló nyelv volt, de a ragok elhagyása jócskán megváltoztatta a nyelv szerkezetét. Ennek a változásnak köszönhető az is, hogy a nem agglutináló nyelvet beszélők könnyebben megtanulnak angolul, és kiváló angol fordító válhat belőlük.

A nyelvészek mindig is kíváncsiak voltak, hogyan tudják a gyerekek megtanulni az anyanyelvüket azáltal, hogy a felnőttek beszédjét hallják, ami tele van zavaró tényezőkkel: hezitálásokkal, motyogással és más típusú akadozással. De egy a Developmental Science folyóiratban nemrég megjelent kutatás felvetette, hogy az efféle akadozások nem csak gátoló, hanem segítő tényezők is lehetnek.

Egy kutatás, amit Richard Aslin, egy kognitív tudományokra specializálódott professzor és csapata vezetett, megmutatta, hogy a kisgyermekek a felnőtt beszédben megjelenő akadozásokat a szokatlan szavakkal kötik össze.

A kísérlet során a gyermekek az anyjuk ölében ültek és egy képernyőt néztek, amin két kép volt. Az egyik kép egy ismert tárgy volt, például egy ágy, a másik pedig egy ismeretlen, kitalált tárgy.

A gyerekek egy előre felvett hangot hallottak, ami vagy egy egyszerű folyamatos mondatot mondott, vagy egy mondatot néhány hezitálással és szünettel.

Ahogy a mondatokat lejátszották egy speciális kamera figyelte a gyerekek szemmozgását. A kutatók azt találták, hogy a folyamatos mondatok végén a rögtön arra a tárgyra néztek, amit megemlítettek, de ha a hang akadozott, rögtön az ismeretlen tárgyra pillantottak, még azelőtt, hogy az meg lett volna nevezve. Ez azért van, mert a kisgyermekek tudattalanul arra következtetnek, hogy amikor valakinek nehézsége támad egy szó kimondásával akkor valószínűleg valami ritka tárgyra utal. Egyértelmű, hogy ez a következtetés olyan dolog, amit a gyerekek a nyelvelsajátítás közben tanulnak meg. Aslin kísérletének legfiatalabb résztvevői még nem tudták, hogy az akadozások az ismeretlenek szót előzik meg, a 2 és fél évesek viszont rájöttek: az „őő…”-t valamilyen szokatlan szó fogja követni.

Szóval úgy tűnik, ami eddig csak zavaró tényezőként és felesleges információként volt kezelve, végül mégis hasznosnak tűnik. A gyermekek agya egészen elképesztő dolgokra képes nyelvtanulás terén; még a legkiválóbb fordítók és tolmácsok sem képesek olyan szinten elsajátítani egy nyelvet, ahogyan azt egy kisgyermek teszi.

Az egyik leggyakoribb kérdés, amit egy nyelvésznek általában feltesznek: melyik nyelvet a legnehezebb megtanulni? A rövid válasz: minél jobban különbözik a célnyelv az anyanyelvedtől vagy azoktól a nyelvektől, amiket már beszélsz, annál nehezebb lesz megtanulni. A népszerűbb nyelvek közül így a keleti nyelvek, mint a kínai, a japán, és az arab nehezebbek, mint az európai nyelvek. Persze ha egy őslakos ausztrál nyelvet szeretnél megtanulni, mint a dyirbal vagy egy amazóniait, mint a piraha, az még nehezebb lesz.

Egy gyors online keresés által számos cikket és blogbejegyzést találhatunk a kérdéssel kapcsoltban. A „nehéz nyelvekkel” kapcsolatban megemlített fő nehézségek között három visszatérő téma található:

-          dialektusbeli különbségek: ez nincs kihatással a nyelv standard változatának megtanulására, de meggátolja azt, hogy a nyelvet anyanyelvi beszélői között fejlesszük vagy ténylegesen használjuk azt. Egyébként néhány könnyűnek mondott nyelvnek, mint például a németnek, olasznak de még az angolnak is szintén sok különböző dialektusa van, ezért van nehéz feladata még egy képzett angol tolmácsnak is, ha az általa beszélt nyelvváltozattól eltérő dialektusú közegben kell tolmácsolnia.

-          ismeretlen írásrendszer: ez csak akkor lesz probléma, ha a legtöbb idegennyelv-tanulóhoz hasonlóan a nyelv írott formáját is meg akarjuk tanulni a beszélt változat mellett. Ugyanakkor ne feledd, hogy a legtöbb nyelvnek, amiket tényleg nagyon nehéz megtanulni, nincs is írásrendszere.

-          a nyelvtani szabályok kivételeinek gyakorisága: amikor az idegennyelv-tanulók valami olyannal találkoznak, ami nem felel meg az tanteremben megtanult szabályoknak, hajlamosak azt hinni, hogy „az anyanyelvi beszélők semmibe veszik (vagy megszegik) a szabályokat”, míg valójában a szabályok általában összetettebbek annál, ahogy azokat a tanulóknak előadják. Ugyanakkor az pozitívum, hogy a kivételes, rendhagyó, szabálytalannak tűnő szavak általában a gyakoribb formákat tartalmazzák (például az angolban a rendhagyó igék között gyakoriak vannak, mint például eat, de olyan ritkák nem, mint discombobulate). Szóval, ha megtanulod a néhány gyakori rendhagyó időt, ez nem fog problémát jelenteni.