HTML

Fordítás, Tolmácsolás

Egy blog, ami a fordítással, tolmácsolással foglalkozik, ezen belül a nyelvekkel, a lektorálással, szerkesztéssel, stb.

Friss topikok

A beszélt nyelv elsőbbségéről

2014.07.31. 11:56 Forditas

Sok ember úgy tartja, hogy az írott nyelv a nyelv egyetlen olyan formája, amit érdemes tanulmányozni. Ez sok évszázadig igaz volt néhányakra a tudományos közösség tagjai közül, és még mindig sokakra az átlagemberek közül. Ez az elfogultság az írott nyelv felé természetes jelenség: „a nyelv írott formájában összegyűjthető, tárolható, vizsgálható, manipulálható és analizálható olyan módokon, ami mostanáig lehetetlen volt a beszélt nyelv esetében” (Chafe és Tannen 1987: 383). De a modern leíró nyelvészet megfordította a helyzetet és a beszélt nyelvet tette a tanulmányozás elsőszámú tárgyává. Már a 20. század első felében a „modern nyelvészet atyjai”, Ferdinand de Saussure, Edward Sapir és Leonard Bloomfield „mindent elkövettek, hogy hangsúlyozzák a beszélt nyelv elsőbbségét az írott nyelvvel szemben, az utóbbit egy származtatott, másodlagos státuszba besorolva”. De miért?

Először is, a világon sok nyelv csak beszélt formában létezik. Nincs bennszülött vagy adoptált írásrendszerük. Ezek a nyelvek ugyanannyira érdemesek a tanulmányozásra, - sőt elengedhetetlenek a leíró nyelvészet számára, aminek célja pont az, hogy felfedezze a határokat, mi lehetséges és mi nem az emberi nyelvben - mint azok, amelyek rendelkeznek írott formával is. Még az írásbeliséggel rendelkező nyelveken is kevesebben tudnak írni, mint ahányan beszélik: néhány ember írástudatlan a korából, az oktatás hiányából vagy bármi másból kifolyólag.

Nemcsak az igaz, hogy egy nyelvet többen beszélnek, mint ahányak képesek írni vagy olvasni azt, hanem az is tény, hogy a gyerekek az anyanyelvüket először beszélt formában sajátítják el. Valójában a legtöbb első nyelvelsajátítás azelőtt történik, hogy a gyerek megtanulna írni és olvasni. Míg sokunk emlékszik arra, amikor „nyelvtant” kellett tanulnunk az anyanyelvünkön az iskolában, azok sokkal inkább a normatív nyelvtan (amely megmondja, hogy kell valamit jól/helyesen mondani vagy írni) szabályai voltak, mint a leíró nyelvtanéi (ami azt írja le, ahogy az emberek valójában beszélnek). Az utóbbi szabálytípust egy természetes folyamat által sajátítjuk el, és nem direkt módon tanuljuk meg a tanárainktól, vagy akár a szüleinktől. A modern nyelvészetet a leíró nyelvtan is érdekli.

Ezen felül az írott nyelv alakult ki a beszélt nyelvből és nem fordítva. Az írásrendszerek egyszerűen csak kódolják valamilyen módon a beszélt nyelvet.

Végül, még egy ok, amiért a nyelvészeket inkább a beszélt nyelv érdekli: az írott nyelv általában a nyelv egy előző stádiumát mutatja meg. Ebből kifolyólag, ha meg akarjuk vizsgálni egy nyelv mostani állapotát, (például a mai angolt, franciát vagy bármi mást), vagy aktuális, jó fordítást készíteni, hasznos a beszélt formáját vizsgálni inkább, mivel az írott változat általában többet árul el arról milyen volt egy nyelv régen, mint arról, hogy milyen jelenleg.

Szólj hozzá!

A hercegnő és a béka - Fordítás

2014.07.31. 11:14 Forditas

Képzelj el egy elvarázsolt békát, aki arra vár, hogy megcsókolják, hogy újra emberré válhasson. Ha választani kell, kit fog a béka megcsókolni, a herceget vagy a hercegnőt? Ha angol vagy magyar anyanyelvű vagy, a válasz a hercegnő, igaz? Legalábbis így szól a mese, amin az angol és magyar gyerekek felnőnek: egy hercegnő megcsókol egy békát, aki erre átváltozik Szőke Herceggé. De a dolgok bonyolultabbá válnak, ha megnézzük a mese fordítását más nyelvekre.

Hogy a „hercegnő megcsókolja a békát” sztori mennyire hiteles, nagymértékben függ attól, hogy az adott nyelv megkülönbözeti-e a nemeket, és ha igen, a „béka” főnév melyik nemhez tartozik. Például a német anyanyelvűek esetében teljesen rendben van a történet, mivel a béka németül hímnemű szó: der Frosch. Ugyanez igaz a héberre, ahol a béka neve tsfarde’a, ami szintén hímnemű.

Azonban a dolgok kockázatosabbá válnak, ha az újlatin nyelvek felé fordulunk: spanyolul és olaszul a béka alapértelmezett megfelelője la rana, egy nőnemű főnév. A mese fordításaiban azonban egy hímnemű szót használnak annak érdekében, hogy megőrizzék a nemi szerepeket: az olasz fordításban egy hímnemű kicsinyítő alak, a la ranocchio használatos, míg a spanyolok a mesét a Hercegnő és el sapo-nak fordítják, ami egy másik, grammatikailag hímnemű fajtája a kétéltűeknek.

A franciánál ugyanez a probléma merül fel, mivel a béka megfelelője itt is nőnemű: la grenouille. A mese francia fordításaiban általában le Roi Grenouille-ként utalnak a karakterre ( „A Békakirály”;  a király grammatikailag hímnemű szó). Ugyanakkor a mese Disney film változatának címe La Princesse et la Grenouille, „A Hercegnő és a [nőnemű] Béka”.

Végül, Oroszországban szintén nőnemű a béka megfelelője: ljagushka. Egy másik kétéltűfajta, a varangy szintén nőnemű: zhaba, így a spanyolok stratégiája a más fajjal való helyettesítésre nem működik az orosznál. Egyébként más szláv nyelvek – köztük a belorusz, ukrán, bolgár, macedón, szerb, horvát, cseh, szlovák és lengyel – szintén nőnemű megfelelőt használnak a békára. Mi a helyzet az olaszok stratégiájával, miszerint kicsinyítő alakot használnak? Az orosz kicsinyítő alak, a ljagushonok hímnemű ugyan, de erős negatív mellékjelentéssel bír, ami nem megfelelő egy hercegi karakternek. Szóval a Disney mese orosz fordítása “Принцесса и лягушка” (Printsessa i ljagushka, A hercegnő és a [nőnemű] béka.

De a történetnek itt nincs vége, mert a mese orosz változatában az elvarázsolt béka igazából… egy hercegnő, nem egy herceg. Hagyományosan Tsarevna-ljagushka-ként van megemlítve (Hercegnő-békaként) és egy férfi karakter csókolja meg, Ivan-tsarevich, vagyis Iván herceg.

Szóval képzeld el egy gyönyörű hercegnő csókjára váró, nyugat-európai, elvarázsolt hímnemű béka elképedését, ha egy ráadás csavar következtében Oroszországban találná magát és Iván hercegtől kapná a csókot!

 

komment

Címkék: angol fordítás orosz fordítás spanyol fordítás

süti beállítások módosítása