Sok ember úgy tartja, hogy az írott nyelv a nyelv egyetlen olyan formája, amit érdemes tanulmányozni. Ez sok évszázadig igaz volt néhányakra a tudományos közösség tagjai közül, és még mindig sokakra az átlagemberek közül. Ez az elfogultság az írott nyelv felé természetes jelenség: „a nyelv írott formájában összegyűjthető, tárolható, vizsgálható, manipulálható és analizálható olyan módokon, ami mostanáig lehetetlen volt a beszélt nyelv esetében” (Chafe és Tannen 1987: 383). De a modern leíró nyelvészet megfordította a helyzetet és a beszélt nyelvet tette a tanulmányozás elsőszámú tárgyává. Már a 20. század első felében a „modern nyelvészet atyjai”, Ferdinand de Saussure, Edward Sapir és Leonard Bloomfield „mindent elkövettek, hogy hangsúlyozzák a beszélt nyelv elsőbbségét az írott nyelvvel szemben, az utóbbit egy származtatott, másodlagos státuszba besorolva”. De miért?
Először is, a világon sok nyelv csak beszélt formában létezik. Nincs bennszülött vagy adoptált írásrendszerük. Ezek a nyelvek ugyanannyira érdemesek a tanulmányozásra, - sőt elengedhetetlenek a leíró nyelvészet számára, aminek célja pont az, hogy felfedezze a határokat, mi lehetséges és mi nem az emberi nyelvben - mint azok, amelyek rendelkeznek írott formával is. Még az írásbeliséggel rendelkező nyelveken is kevesebben tudnak írni, mint ahányan beszélik: néhány ember írástudatlan a korából, az oktatás hiányából vagy bármi másból kifolyólag.
Nemcsak az igaz, hogy egy nyelvet többen beszélnek, mint ahányak képesek írni vagy olvasni azt, hanem az is tény, hogy a gyerekek az anyanyelvüket először beszélt formában sajátítják el. Valójában a legtöbb első nyelvelsajátítás azelőtt történik, hogy a gyerek megtanulna írni és olvasni. Míg sokunk emlékszik arra, amikor „nyelvtant” kellett tanulnunk az anyanyelvünkön az iskolában, azok sokkal inkább a normatív nyelvtan (amely megmondja, hogy kell valamit jól/helyesen mondani vagy írni) szabályai voltak, mint a leíró nyelvtanéi (ami azt írja le, ahogy az emberek valójában beszélnek). Az utóbbi szabálytípust egy természetes folyamat által sajátítjuk el, és nem direkt módon tanuljuk meg a tanárainktól, vagy akár a szüleinktől. A modern nyelvészetet a leíró nyelvtan is érdekli.
Ezen felül az írott nyelv alakult ki a beszélt nyelvből és nem fordítva. Az írásrendszerek egyszerűen csak kódolják valamilyen módon a beszélt nyelvet.
Végül, még egy ok, amiért a nyelvészeket inkább a beszélt nyelv érdekli: az írott nyelv általában a nyelv egy előző stádiumát mutatja meg. Ebből kifolyólag, ha meg akarjuk vizsgálni egy nyelv mostani állapotát, (például a mai angolt, franciát vagy bármi mást), vagy aktuális, jó fordítást készíteni, hasznos a beszélt formáját vizsgálni inkább, mivel az írott változat általában többet árul el arról milyen volt egy nyelv régen, mint arról, hogy milyen jelenleg.
