Az eszperantó egy mesterségesen felépített nemzetköti segédnyelv. Ez a világon a legelterjedtebb létrehozott nyelv. A név a Doktoro Esperanto (Esperanto = aki remél) fogalomból származik, ezzel az álnévvel jelentette meg az első, eszperantót részletező Unua Libro című könyvét Ludwig Lazarus Zamenhof 1887. július 26-án. Zamenhof célja egy könnyen megtanulható, politikailag független nyelv létrehozása volt, ami átívelve a nemzeteken a békét és a nemzetközi egyetértést segítené a különböző nyelvet beszélő népek között.
A világon körülbelül 100.000 és 2.000.000 közé tehető az eszperantót folyékonyan vagy aktívan beszélők száma, ebből 1000 személy anyanyelvi használó, akik születésük óta tanulták ezt a nyelvet. Az eszperantó 112 országban van komolyabban jelen. A legtöbben Európában, Kelet-Ázsiában és Dél-Amerikában használják. Bár az eszperantót eredetileg világnyelvnek szánták, mégis az angol maradt az első számú nyelv a világon. Nem véletlen, hogy többen keresnek megbízható angol fordítót, mint eszperantó fordítót.
Az első Eszperantó Világkongresszus Franciaországban volt, 1905-ben. Azóta sok országban évente (a világháborúk éveit kivéve) tartanak ilyen kongresszust. Bár egyik ország sem tette hivatalos nyelvévé, az eszperantót a Francia Tudományos Akadémia 1921-ben ajánlotta, valamit 1954-ben az UNESCO is elimerte, és 1985-ben ajánlotta a tagállamainak. Az eszperantó a 32. nyelv volt ami cstlakozott “Közös Európai Nyelvi Referenciakeret”-hez 2007-ben.
Az eszperantó gyökerei a latinon alapulnak, habár a szókincs fejlesztésére az újlatin, valamint az angol, német, lengyel és orosz nyelvből is vettek át szavakat. A szótöveket a toldalékokkal egybe lehet vonni, pl.: lerni – tanulni, lernejo – iskola, lernanto – tanuló, lernejestro – igazgató. A toldalékok önmagukban is állhatnak: ejo – hely, estro – vezető stb.
