Az átlagember, ha fordításra van szüksége, többnyire egy megbízható fordítóirodához fordul. Ha mégsem, akkor szótárak segítségével maga próbálja lefordítani az adott szöveget. Na de hogyan készülnek a szótárak?
1. A szótárírás első lépése az, hogy abban az adott témában, aminek a szakszavait össze kívánjuk foglalni, nagy mennyiségű szakirodalmat el kell olvasni. Ahogy a szerkesztő olvas, minden érdekes, ritkán előforduló, szokatlanul használt, vagy sokat használt szót és kifejezést kis kártyákra kigyűjt, és azokat a mondatokat is összeírja, amelyekben ezek előfordultak.
2. Tehát a szavak környezete, magával a szóval együtt össze lettek gyűjtve. Ha egy nagy szótárat írnak, mint amilyen például az Oxford English Dictionary (ami 600 000 szót és kifejezést tartalmaz 25 kötetben), akkor több millió kártya is készül, és a szótár szerkesztése évtizedekig is eltarthat.
3. Ha a kártyák elkészültek, csoportosítják és abc sorrendbe teszik őket. Ennek eredményeként minden szó kettő-három vagy akár több száz kártyán szerepelhet mint szó, kifejezés vagy mondatrész.
4. Ezután a szerkesztő az azonos szót tartalmazó kártyacsoportot maga elé helyezi, annak érdekében, hogy meghatározza, mit jelent a szó. Minden kártyán a szónak egy lehetséges használata szerepel.
5. Figyelmesen elolvassa a kártyákat, kivesz belőlük néhányat, újra átolvassa őket, majd a szó lehetséges jelentései szerint felosztja a csoportot. Végül leírja a definíciókat, követve azt a szigorú szabályt, hogy minden meghatározás azon alapszik, amit a kiemelt szavak szövegkörnyezete sugall.
6. A szerkeztőt nem befolyásolhatja az, hogy véleménye szerint a szónak a szövegkörnyezetben mit kellene jelentenie. Teljesen a kártyákra hagyatkozva kell dolgoznia.
7. Így tehát a szótárírás nem a szavak “igazi jelentésének” vizsgálata, hanem a szerkesztő legjobb képessége szerint összegyűjti, hogy a szavak a szerzők számára mit jelentettek a közeli vagy távoli múltban.
