A német nyelv az indogermán nyelvcsaládba tartozik. Ezen belül is a nyugat-germán ágba.
Két fő csoportját különböztetjük meg egymástól: az egyik a felnémet, a másik a z alnémet. Mindkét csoport nyelvjárásokra bomlik. A felnémetet sok esetben összetévesztik a standard nyelvváltozattal, egy megbízható német fordító azonban ismeri a különbségeket.
Azok, akik a standard németet beszélik és használják, lenézik a német nyelvjárásokat, illetve azok használóit. A negatív hozzáállás ellenére a nyelvjárást használók igenis komolyan művelik nyelvüket: különböző kiadványokat jelentetnek meg nyelvjárásukon. A hagyományok őrzése fontos számukra.
Minden nyelv esetén a standard nyelv, vagyis az irodalmi nyelv az adott ország fővárosában beszélt nyelvjárásokból alakult ki. A német irodalmi nyelvvel más a helyzet: a közép és felnémet nyelvjárásokból alakult ki.
A közép-felnémet nyelv a 13. században komoly presztízzsel rendelkezett, ugyanis az udvari költészet nyelve volt. Azt szerették volna, ha ebből alakult volna ki az irodalmi nyelv. Viszont ebben a korszakban kevés volt az írástudó ember, és a költők igyekezete ellenére sem vált irodalmi nyelvvé. Az újfelnémet nyelv a középkor végén illetve az újkor elején alakult ki.
A mai modern német irodalmi nyelv kialakulása a 17. század végére tehető, igaz, hogy a 18. században volt egy ún. betűhalmozás, melynek eltűnésével azóta szinte változatlan maradt a nyelv betűrendszere.
A német nyelvet közel 180 millióan értik a világon, illetve 80 millióan tanult nyelvként használják. Anyanyelvként közel 100 millióan beszélik.
