A német nyelvről tudjuk, hogy az indogermán nyelvcsalád egyik nyelve a többi germán nyelvekkel együtt. Az indogermán nyelvcsaládból az első hangeltolódással váltak ki a germán nyelvek, s ez a folyamat segítette elő az ősgermán nyelv kialakulását.
Az ófelnémet nyelv kialakulása a második hangeltolódásnak köszönhető, mely az 5-8 század közé tehető. Az ófelnémethez tartoznak a következő nyelvjárások: weser-rajnai germán, közép frank, keleti frank, alemán, elbai germán, bajor.
A közép-felnémet a későbbi századokban alakult ki, melyet a korai újfelnémet valamint a modern újfelnémet követett.
A szászok, angolok valamint a jüttök nyelve nem ment át a második hangeltolódáson, akárcsak az ó-alnémet vagy az ó-alfrank.
Az ó-alnémet és az ó-alfrank nyelvek továbbra is érintkezésben voltak a felnémet nyelvvel, így egy nyelvjárástömb alakult ki. A holland nyelv pl. az alfrank nyelvből alakult ki.
Az ófelnémet nyelv dialektus-csoport, melynek kialakulása Kr. u. 500-ra tehető. A hangeltolódás inkább a mássalhangzók rendszerét érinti. pl. modern német: das-ófelnémet: dat, ich-ik. Az ófelnémet nyelvben négy főnévesetet különböztetünk meg. Az ófelnémetben több az erős ragozású ige, mint a mai német nyelvben, ugyanakkor gyenge ragozású igéje is volt, a névelőket is megkülönböztette egymástól.
A 9. századra tehető az első ófelnémet „németül” szó megjelenése.
A mai német nyelv, illetve az irodalmi német nyelv kialakulása hosszú folyamat, de elmondható, hogy a 18. századtól nem sok változáson ment keresztül, így nem kerül gondba egy minőségi német fordítást készítő fordító sem.
