Volt valaha olyan nyelv, amin minden ember beszélt? A nyelvészek nem tudják, mivel nincs elég információ a nyelvek eredetéről. Csak elméletek lézetnek arra nézve, hogy őseink hogyan formálták meg első szavaikat, mondataikat. Talán a korai emberek utánozták a hangokat, amiket a környezetükben hallottak? Vajon addig halandzsáztak, amíg a hangoknak jelentése lett? Ezt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, habár a nyelvészek még mindig tanulmányozzák a kisbabák agyát, hogy kiderítsék, esetleg a nyelvtannal a fejünkben születünk-e.
Egy, az első nyelvek kialakulásáról szóló kiemelkedő elmélet az eszközökre és a erőforrásokra támaszkodik. Ahhoz, hogy egy másik embert egy eszköz használatára megtanítsunk, vagy megosszunk velük ételt vagy búvóhelyet, egy bizonyos, előre meghatározott szókincsre van szükség. Kis helyen együtt élő embereknek így tehát szükségük volt egy rendszerre, aminek segítségével megérthették egymást, ezért felépítettek szavakat és mondatokat, amik számukra jelentettek valamit. Egy másik, a világ túlsó felén élő embercsoport valószínűleg egy teljesen más szókészlettel rendelkezett, tehát a nyelvek más irányba fejlődtek. Csak gondolj a gyakran idézett, (de hibás) példára, hogy az eszkimóknak 100 különböző szavuk van a hóra, hiszen olyan sok esik náluk. Ez a példa nem igaz, de az igen, hogy más nyelvekben a rizsre vagy a tevére sokkal több szó lehet, mint például a magyarban.
Tehát ezek a kis embercsoportok, távol élve egymástól, elnevezték saját szavaikkal az ételeiket, szerszámaikat, és kitaláltak mondatokat, mellyel felosztották maguk közt a javaikat is. Mikor azonban egy másik csoport jött és költözött be az ő helyükre, és másféle erőforrásaikat kívánták elcserélni, akkor a csoportoknak ki kellett találni egy olyan kommunikációs módszert, amivel kölcsönösen megértették egymást. Így fejlődtek tehát a nyelvek, s mikor egy-egy törzs leigázta a másikat, úgy haltak ki a nyelveik is.
A sok különböző nyelv jelentette akadályok leküzdésére ma már rengeteg ember készít kiváló fordítást, és sok a jó tolmács is.
