Fordítás, Tolmácsolás

Melyik nyelv számít különlegesnek? Ki dönti el egy nyelvről, hogy különleges? A beszélője bizonyára nem tartja különlegesnek anyanyelvét, hiszen számára könnyű, megszokott. Az idegen nyelvek valamelyikét tartjuk különlegesnek. Attól kapják meg ezt a jelzőt, hogy a világon kevesen beszélik, vagy nem a latin betűs ábécét használják ezek a nyelvek.

Kevesek által beszélt nyelvek közé tartoznak az északi nyelvek, vagy a mongol, illetve az arab nyelvek. A kevés nem az anyanyelvi beszélők számát becsüli, hanem mint második nyelv használóit. Az északi népek is, ha a világban el akarnak igazodni, megtanulják az angol nyelvet, hiszen az a világnyelv, azzal bárhol elboldogulnak. Viszont az északiak nyelvét csak azok tanulják, akiket érdekel a nyelv, egzotikusnak tartják, mert épp svéd vagy dán fordításokat szeretnének készíteni, vagy tanulmányútra indulnak az illető országba, vagy valamilyen egyéb motivációjuk van.

Ilyen értelemben különlegesnek számít a japán nyelv. Kevesen mernek belefogni tanulásába, hiszen képírással rendelkezik ez a nyelv, a mi fülünk számára gyorsan beszélnek a japánok. Viszont pont ettől válik érdekessé, illetve kiváltsággá japánul tudni nemcsak beszélni, hanem írni is.

Ugyanilyen értelemben különleges a finn nyelv. A magyar és a finn nyelv nyelvrokonságának elméletét már megdöntötték ugyan, viszont mi még mindig ragaszkodunk hozzá. Egy magyar anyanyelvű talán azért tanul meg gyorsabban finnül, mint mondjuk az angol anyanyelvű, mert a két nyelv egyazon nyelvcsaládba tartozik.

Legyen szó bármilyen különleges nyelvről, ahhoz, hogy komoly, megbízható fordítást kapjunk, anyanyelvi szinten kell beszélni a nyelvet. Ilyen fordításokat anyanyelvi fordítók vállalnak, akik tökéletesen birtokolják az idegen nyelvet. Ezért kell a fordításokat szakemberre bízni.

Az eszperantó egy mesterségesen felépített nemzetköti segédnyelv. Ez a világon a legelterjedtebb létrehozott nyelv. A név a Doktoro Esperanto (Esperanto = aki remél) fogalomból származik, ezzel az álnévvel jelentette meg az első, eszperantót részletező Unua Libro című könyvét Ludwig Lazarus Zamenhof 1887. július 26-án. Zamenhof célja egy könnyen megtanulható, politikailag független nyelv létrehozása volt, ami átívelve a nemzeteken a békét és a nemzetközi egyetértést segítené a különböző nyelvet beszélő népek között.

A világon körülbelül 100.000 és 2.000.000 közé tehető az eszperantót folyékonyan vagy aktívan beszélők száma, ebből 1000 személy anyanyelvi használó, akik születésük óta tanulták ezt a nyelvet. Az eszperantó 112 országban van komolyabban jelen. A legtöbben Európában, Kelet-Ázsiában és Dél-Amerikában használják. Bár az eszperantót eredetileg világnyelvnek szánták, mégis az angol maradt az első számú nyelv a világon. Nem véletlen, hogy többen keresnek megbízható angol fordítót, mint eszperantó fordítót.

Az első Eszperantó Világkongresszus Franciaországban volt, 1905-ben. Azóta sok országban évente (a világháborúk éveit kivéve) tartanak ilyen kongresszust. Bár egyik ország sem tette hivatalos nyelvévé, az eszperantót a Francia Tudományos Akadémia 1921-ben ajánlotta, valamit 1954-ben az UNESCO is elimerte, és 1985-ben ajánlotta a tagállamainak. Az eszperantó a 32. nyelv volt ami cstlakozott “Közös Európai Nyelvi Referenciakeret”-hez 2007-ben.

Az eszperantó gyökerei a latinon alapulnak, habár a szókincs fejlesztésére az újlatin, valamint az angol, német, lengyel és orosz nyelvből is vettek át szavakat. A szótöveket a toldalékokkal egybe lehet vonni, pl.: lerni – tanulni, lernejo – iskola, lernanto – tanuló, lernejestro – igazgató. A toldalékok önmagukban is állhatnak: ejo – hely, estro – vezető stb. 

Az ókori egyiptomiak valószínűleg az első olyan civilizációt alkották, amiben tudományos művészeteket alkalmaztak. Mi több, a ‘kémia’ szó az Alkémia szóból származik, ami pedig Egyiptom ősi neve. Az egyiptomiak különösen az orvoslás és az alkalmazott matematika terén voltak kiemelkedőek. Da annak ellenére, hogy sok tekercs papirusz írja le az orvostudományi eredményeiket, a matematikai eredményeikről nincs írásos levezetés. A mérnöki, asztronómiai áttöréseik miatt biztos, hogy magas szinten értettek ehhez a tudományághoz, valamint az adminisztráció sem lett volna lehetséges enélkül.

Az egyiptomiak egy hét szimbólumból álló számrendszert használtak.

Az 1-es egy vonal.

A 10-es számot a szarvasmarhák béklyója jelezte.

A 100-nek egy feltekeredett kötél felelt meg.

Az 1000 egy lótuszvirág rajza.

A 10.000-ret egy ujj jelezte.

A 100.000 egy ebihal vagy béka.

Az 1.000.000 jelzése egy karjait a feje fölé emelő isten.

A számok olvasásának és írásának szabályai elég egyszerűek; a nagyobb számot mindig a kisebb szám elé írták, és több számsor esetén a legfelsővel kezdtek.

Hieroglifa törtek

Minden egyiptomi tört a 2/3-mad kivételével egységes tört, a számláló 1.

Például: ½, 1/7, 1/34.

Egy ősi történet szerint Seth isten megtámadta testvérét, Horus istent, kivájta a szemét és darabokra tépte. Szerencsére Thoth isten össze tudta illeszteni és meg tudta gyógyítani Horus szemét.

A történet tiszteletére az ókori egyiptomiak a törteket Horus szemének részeivel is illusztrálták.

A szeme jobb fele = ½

A pupilla = ¼

A szemöldök = 1/8

A szeme bal fele = 1/16

A görbülő vég = 1/32

A könnycsepp = 1/64

Az átlagember, ha fordításra van szüksége, többnyire egy megbízható fordítóirodához fordul. Ha mégsem, akkor szótárak segítségével maga próbálja lefordítani az adott szöveget. Na de hogyan készülnek a szótárak?

1. A szótárírás első lépése az, hogy abban az adott témában, aminek a szakszavait össze kívánjuk foglalni, nagy mennyiségű szakirodalmat el kell olvasni. Ahogy a szerkesztő olvas, minden érdekes, ritkán előforduló, szokatlanul használt, vagy sokat használt szót és kifejezést kis kártyákra kigyűjt, és azokat a mondatokat is összeírja, amelyekben ezek előfordultak.

2. Tehát a szavak környezete, magával a szóval együtt össze lettek gyűjtve. Ha egy nagy szótárat írnak, mint amilyen például az Oxford English Dictionary (ami 600 000 szót és kifejezést tartalmaz 25 kötetben), akkor több millió kártya is készül, és a szótár szerkesztése évtizedekig is eltarthat.

3. Ha a kártyák elkészültek, csoportosítják és abc sorrendbe teszik őket. Ennek eredményeként minden szó kettő-három vagy akár több száz kártyán szerepelhet mint szó, kifejezés vagy mondatrész.

4.  Ezután a szerkesztő az azonos szót tartalmazó kártyacsoportot maga elé helyezi, annak érdekében, hogy meghatározza, mit jelent a szó. Minden kártyán a szónak egy lehetséges használata szerepel.

5. Figyelmesen elolvassa a kártyákat, kivesz belőlük néhányat, újra átolvassa őket, majd a szó lehetséges jelentései szerint felosztja a csoportot. Végül leírja a definíciókat, követve azt a szigorú szabályt, hogy minden meghatározás azon alapszik, amit a kiemelt szavak szövegkörnyezete sugall.

6. A szerkeztőt nem befolyásolhatja az, hogy véleménye szerint a szónak a szövegkörnyezetben mit kellene jelentenie. Teljesen a kártyákra hagyatkozva kell dolgoznia.

7. Így tehát a szótárírás nem a szavak “igazi jelentésének” vizsgálata, hanem a szerkesztő legjobb képessége szerint összegyűjti, hogy a szavak a szerzők számára mit jelentettek a közeli vagy távoli múltban.

Általában úgy festik le őket, mint primitív, állatias emberfélék, akik csak hörögni tudtak, egy új kutatás szerint a neandervölgyi emberek lehetséges, hogy a barlangjukban töltött órákat beszélgetéssel ütötték el.

A kutatók, akik végigpásztázták a neandervölgyi emberek megtalált csontjaiból származó DNS-t, azt vették észre, hogy ez a mára már kihalt faj rendelkezett a “beszéd génnel”, ami egyébként csak a mai modern emberben található meg. Ezekből az ellentmondó eredményekből következtethetünk arra a lehetőségre, hogy a neandervölgyi emberek igenis képesek voltak az egymás közti emberi kommunikációra a saját nyelvükön. Mivel a nyelv egy olyan sajátosság, ami alapján elkülöníthetjük az embert más állatfajoktól, és ami lehetővé tette, hogy kifinomult kultúrák jöjjenek létre, sok antropológus úgy gondolja, hogy a neandervölgyi embereknek is meg lehetett a saját kultúrájuk.

Ez óriási ellentétben áll azzal a lebutított ősember képpel, ahogy eddig a neandervölgyi embereket elképzelték, valamint új kutatások rávilágtottak arra, hogy a neandervölgyi ember már 400 000 éve elvált a közös őstől.

Svante Paabo professzor szerint, aki Németországban a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet Neandervölgyi genom projektjét vezeti, a nyelv gén jelenléte megváltoztatná a neandervölgyiekről eddig alkotott képet.

“Neandervölgyinek hívni valakit még mindig nem számít bóknak, de a mai modern ember DNS-éhez a  neandervölgyi gén jobban hasonlít, mint a csimpánz gén “ – mondta. “ A nyelvhasználatért felelős gén emberi variációja a majmokban nem található meg, és feltételezések vanna arra is, hogy ez a gén kissé eltérő volt a neandervölgyiekben tehát nekik már nyelvi képességeik lehettek. “

“A DNS-üket vizsgálva azt találtuk, hogy a génjeik alapján nincs ok arra, hogy miért ne beszélhettek volna úgy, mint mi. Ez egy nagyon vitatott kutatási ág, sok nézőpont létezik.”

A professzor csapatának eredményei alátámasztják azokat a korábbi munkákat, amik a neandervölgyiek torkát és gégéjét modellezik. Míg néhány tudós ragaszkodik ahhoz, hogy tudhattak beszélni, mások elutasítják ezt a feltevést.

Egészen mostanáig az általános tudományos vélemény szerint a neandervölgyi faj képviselői lassúk és tompák voltak, akiket kiszorított okosabb unokatestvérük, így ők fejlődtek tovább a modern emberré, a neandervölgyiek pedig kihaltak. A FOXP2 gén felfedezése jelentette eddig a legfőbb bizonyítékot arra, hogy ezek a termetes egyedek képesek voltak a beszédre, de a kutatók nem tudják megmondani, hogy nyelvi képességeik milyen szinten voltak.

Dr. Simon Underdown, az Oxford Brookes Egyetem antropológusa szerint ez a kutatás forradalmasítani fogja a neandervölgyiekről alkotott eddigi nézetet. „Ez a kutatás végre majd elfeledteti az emberekkel, hogy a neandervölgyiekre ostoba ősemberekként gondoljanak” – mondta. 

Ki tudja, talán akkoriban egy ősemberből is válhatott volna kiváló fordító, ha szükség lett volna rá? 

Az olasz bíboros, Joseph Caspar Mezzofanti állítólag több, mint 38 nyelven beszélt folyékonyan halála évében, 1849-ben, ami egy olyan képesség, aminek a mai globalizált gazdaságban mindenki nagy hasznát venné.

Sajnos manapság az emberek többségének gondot okoz, hogy évtizedekkel a gimnáziumi nyelvi óráik után egy egyszerű – hol van a könyvtár -  kérdésnél többet kihozzanak magukból.

Ezért eldöntöttük, hogy utánanézünk, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki felnőttként idegen nyelvet tanuljon, milyen módszerek működnek a legjobban, és hogyan tarthatja meg az új tudást, miután megszerezte azt.

Néhány hirdetés azt akaja a jövő poliglottjaival elhitetni, hogy egy 15 perces hallgatásos feladat választja el őket attól, hogy az Egyesült Nemzetek tolmácsai legyenek. A szakértők azonban azt mondják, hogy az összes gyorsan-folyékonyan-angolul- program mind csak csalás. “Nincs olyan módszer, ami ezt lehetővé tenné”- mondja Robert DeKeyser, az amerikai University of Maryland nyelvelsajátítással foglalkozó professzora. “Az egyetlen mód a nyelvtanulásra, hogy minden nap energiát kell bele fektetni.”

“Az olyan kurzusok, amikkel úgy tanulhatod a nyelvet, akár a gyerekek, szintén csak idő- és pénzveszteség” – mondja DeKeyser. “Nem várhatod el, hogy csak úgy felszívd a nyelvet, ahogy egy gyerek teszi azt” – folytatja. “A gyerekek jók a nyelvtanulásban, mert kiköveztetik és megtanulják a nyelv rendszerét anélkül, hogy megértenék azok szabályait. A felnőtteknek muszáj a nyelv szabályaira is figyelniük, az ő ösztönös tanulásuk már nem működik olyan jól.”

A trükkök a tanult nyelv szinten tartására nagyon hasonlók, mint az elsajátítás módszerei – gyakorolni kell.

“Egy nyelv szinten tartása a belefektetett idő mennyiségétől függ” – mondja DeKeyser. “Kommunikálj anyanyelvi beszélőkkel, tegyél meg mindent azért, hogy a tanult nyelven minden nap beszélj.”

És ha valaki esetleg nincs hozzászokva, hogy egy kétéves gyerek nyelvtanuló képességével rendelkezzen, talán a legjobb tanács az, hogy elfogadd, hogy előbb-utóbb bolondot fogsz csinálni magadból. “Nevetned kell, mert ha nem nevetsz, akkor sírni fogsz” – mondja Richard Simcott, egy poliglott, aki egyszerre 14 nyelven dolgozott a brit kormánynak. “Csak gyakorolj.”

Esetenként pedig még mindig ott a lehetőség, hogy az ember felkeressen egy precíz fordítóirodát.

Volt valaha olyan nyelv, amin minden ember beszélt? A nyelvészek nem tudják, mivel nincs elég információ a nyelvek eredetéről. Csak elméletek lézetnek arra nézve, hogy őseink hogyan formálták meg első szavaikat, mondataikat. Talán a korai emberek utánozták a hangokat, amiket a környezetükben hallottak? Vajon addig halandzsáztak, amíg a hangoknak jelentése lett? Ezt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, habár a nyelvészek még mindig tanulmányozzák a kisbabák agyát, hogy kiderítsék, esetleg a nyelvtannal a fejünkben születünk-e.

Egy, az első nyelvek kialakulásáról szóló kiemelkedő elmélet az eszközökre és a erőforrásokra támaszkodik. Ahhoz, hogy egy másik embert egy eszköz használatára megtanítsunk, vagy megosszunk velük ételt vagy búvóhelyet, egy bizonyos, előre meghatározott szókincsre van szükség. Kis helyen együtt élő embereknek így tehát szükségük volt egy rendszerre, aminek segítségével megérthették egymást, ezért felépítettek szavakat és mondatokat, amik számukra jelentettek valamit. Egy másik, a világ túlsó felén élő embercsoport valószínűleg egy teljesen más szókészlettel rendelkezett, tehát a nyelvek más irányba fejlődtek. Csak gondolj a gyakran idézett, (de hibás) példára, hogy az eszkimóknak 100 különböző szavuk van a hóra, hiszen olyan sok esik náluk. Ez a példa nem igaz, de az igen, hogy más nyelvekben a rizsre vagy a tevére sokkal több szó lehet, mint például a magyarban.

Tehát ezek a kis embercsoportok, távol élve egymástól, elnevezték saját szavaikkal az ételeiket, szerszámaikat, és kitaláltak mondatokat, mellyel felosztották maguk közt a javaikat is. Mikor azonban egy másik csoport jött és költözött be az ő helyükre, és másféle erőforrásaikat kívánták elcserélni, akkor a csoportoknak ki kellett találni egy olyan kommunikációs módszert, amivel kölcsönösen megértették egymást. Így fejlődtek tehát a nyelvek, s mikor egy-egy törzs leigázta a másikat, úgy haltak ki a nyelveik is. 

A sok különböző nyelv jelentette akadályok leküzdésére ma már rengeteg ember készít kiváló fordítást, és sok a jó tolmács is.

A tolmácsok információt alakítanak át egyik nyelvről a másikra. A fordítók írásban, a tolmácsok szóban vagy jelnyelven dolgoznak.

Feladataik:

A tolmácsok általában a következő tevékenységeket végzik:

A közlendőt a forrásnyelvről átalakítja a célnyelvi megfelelőjére;

legalább két nyelven folyékonyan beszél, olvas és ír;

közvetíti az eredeti szöveg stílusát és hangnemét;

az elhangzott üzenetet pontosan, gyorsan és érthetően adja át.

A tolmácsok egy beszélt nyelvet alakítanak át egy másik beszélt nyelvre, vagy jelnyelvi tolmácsok esetében egy jelnyelvre. A tolmács célja, hogy a közönségnek úgy adja át a mondanivalót, mintha az az eredeti nyelven hangzana el. A tolmácsoknak mindkét nyelven (vagy jelnyelven) folyékonyan kell beszélniük, mert ők kommunikálnak oda vissza olyan emberek között, akik nem beszélnek egy közös nyelvet.

Három gyakori módja van a tolmácsolásnak: a szinkrontolmácsolás, konszekutív (tárgyalási) tolmácsolás és a suttogó (fülbesúgásos) tolmácsolás.

Szinkrontolmácsolás. A szinkrontolmácsok nem kezdhetik el a mondat fordítását mindaddig, amíg a mondat általános értelme ki nem derült számukra. A szikrontolmácsolás megköveteli, hogy a tolmács hallgassa vagy nézze és beszélje vagy mutassa a közlendőt, a beszélő vagy jelnyelven kommunikáló személlyel párhizamosan. E tevékenység nagy koncentrációt igényel, éppen ezért a szinkrontolmácsok gyakran párban dolgoznak, felváltva 20-30 percet tolmácsolnak, amíg a másikuk pihen. A szinkrontolmácsok gyakran jártasok az adott témában, így sejtik a beszélő mondatainak végét.

Konszekutív. A konszekutív tolmácsolás akkor kezdődik, mikor a beszélő elmondott vagy eljelzett néhány mondatot. A konszekutív tolmács jegyzetelhet, amíg hallgatja vagy nézi a beszélőt, majd jegyzeteiből tolmácsol. A jegyzetelés egy igen fontos része e típusú tolmácsolásnak.

Suttogó tolmácsolás. A tolmács nagyon közel ül a hallgatóhoz, és a beszélővel párhuzamosan, halkan fordítja a hallgatónak a szöveget. Legalább két tolmács váltja egymást időnként. 

A tolmácsok feladata nem könnyű. Egy jó német tolmácsnak ugyanannyira, ha nem még jobban kell figyelnie a német és az osztrák nyelv különbségeire, mint egy megbízható német fordítónak.

A fordítók információt alakítanak át egyik nyelvről a másikra. A fordítók írásban, a tolmácsok szóban vagy jelnyelven dolgoznak. 

Feladataik:

A fordítók általában a következő tevékenységeket végzik:

A közlendőt a forrásnyelvről átalakítja a célnyelvi megfelelőjére; összegyűjt információt, például jogi szakszavakat terminológiai adatbázisokba vagy szószedetekbe, amiket később a fordításnál használ; legalább két nyelven folyékonyan beszél, olvas és ír; közvetíti az eredeti szöveg stílusát és hangnemét; határidőre dolgozik.

A fordítók írt anyagot alakítanak át egyik nyelvről a másikra. A fordító célja, hogy az emberek úgy tudják olvasni a fordítást, mintha az az eredeti volna. Hogy ez így lehessen, a fordítónak olyan mondatokat kell írnia, amik megtartják és hűen visszaadják a szöveg eredeti szerkezetét és stílusát, és emellett a szöveg eredeti tényezői és adatai is pontosan szerepeljenek. A fordítónak bármilyen kulturális különbségből adódó eltérést - szleng, vagy szó szerint lefordíthatatlan kifejezések - pontosan kell visszaadnia. Egy német fordítónak például ismernie kell a német és az osztrák nyelv közti különbségeket. 

A fordítónak tökéletesen értenie kell a forrásnyelven íródott szöveget. A fordítók általában a saját anyanyelvükre fordítanak.

Majdnem mindegyik fordítást már számítógépen végeznek, és a fordítók a fordítási anyagot is legtöbbször elektronikus úton kapják meg és küldik el. A fordítók sokszor átnézik a szöveget, mielőtt azt véglegesnek nyilvánítják.

A fordításnak sokféle ágazata létezik: gazdasági, jogi, orvosi, műszaki stb. Általános nyelvi fordítást bármelyik képesített fordító készíthet,  szakszövegeket azonban csak az adott területen végzett és az adott területen dolgozó szakfordítók fordíthatnak. 

Kérdezik sokszor az angol fordítást készítőket és nyelvtanárokat. Egyértelmű választ adni erre a kérdésre nagyon nehéz lenne. Ugyanis könnyű és nehéz egyszerre. 

Miért könnyű az angol nyelv?

Talán azért, mert mivel világnyelv, úton útfélen találkozunk vele. A technikai fejlődés nagyot lendített a nyelv elterjedésén. Gondoljunk csak az internet térhódítására. Minden angol nyelven fut, a programok angol nyelvűek, így a laikus is megtanulja egy idő után, hogy a save, vagy az open mit jelent. több milliárdan értenek angol kifejezéseket a világon.

Az is megkönnyíti a nyelvtanulást, hogy a mondatrendje nagyon egyszerű.

Miért nehéz az angol nyelv?

Sajátos kiejtése van, mely eltér a magyarétól.

A sok igeidő nehézséget okoz, nem ragoz, mint a magyar nyelv, elöljárószavai vannak. Talán a legnagyobb nehézsége, hogy nem fonetikus az ejtése illetve írása. A helyesírását így nehezebb elsajátítani. Aki megtanul angolul beszélni, az nem biztos, hogy tud angolul írni. Főleg ha nem nyelvkönyveket használ, hanem angol nyelvű környezetben él, és hallás után tanulja a nyelvet.

Egy másik tényező, ami nehézséget okoz, hogy az amerikai és a brit angol eltér egymástól. A két angol között szókincsbeli eltérés van, ezért sok esetben ők sem értik tökéletesen egymás beszédét. Nem beszélve az angol nyelvjárásokról, melyek ugyancsak megnehezítik a nyelvet tanuló dolgát.  

Minden nyelvnek megvannak a maga nyelvjárásai, így az angol nyelvnek is.

Európában inkább az amerikai angol nyelvet fogadják el, és nem a brit angolt. Ezért érdemesebb amerikai angolt tanulni.